Fuji CN 12(szabadgyökeres alma oltvány)

A 'Fuji' alma az Észak-amerikai 'Ralls Janet' és a 'Red Delicious' fajták Japánban keresztezett hibridje, melyet 1962-ben vezettek be a nemzetközi piacra. Japán fő almafajtája, de jelentős arányban termesztik az USA-ban, Brazíliában, Új-Zélandon és Kínában is. Ez utóbbi jelenleg a világ első számú almatermesztő országa, ahol a 'Fuji'-nak az almák között 70%-os a részesedési aránya.
Az utóbbi időben Európában is egyre elterjedtebbé válik. Napfény-igényes fajta, ezért inkább Európa és az USA délebbi területein termesztik.

Főként friss fogyasztásra szánt késői érésű alma, de torták és desszertek készítésére is kitűnően alkalmas. Íze édes, gyümölcse jól tárolható. Az intenzívebben színeződő mutánsai ígéretesebbnek tűnnek az alapfajtánál. Gyümölcse külföldi leírások szerint nagy vagy igen nagy (Japánban 300 g fölötti is lehet), hazánkban inkább középnagy. Alakja megnyúlt, csaknem hengeres. Az alapfajta gyümölcsén a sárgás-zöldes alapszínű felületnek legfeljebb a felét (változatos színskálán mozgó) mosott vagy enyhén csíkozott világosabb rózsaszín vagy sötétebb narancs-, karmazsin- illetve barnáspiros fedőszín borítja.
Húsa fehéres, kemény, ropogós, igen bőlevű, tömött; kitűnő mézédes ízét enyhe sav teszi harmonikussá. Íze ugyanakkor nem igazán jellegzetes. Külföldi fogyasztói teszteken mégis nagyon jól szerepelt. Különösen kissé lehűtve igen frissítő hatású. A tapasztalatok szerint jó termőhelyen hazánkban az íze még jobbá válik.

Igen kései érésű, október közepén-végén, a Granny Smith után egy héttel lehet szedni, és decembertől egészen májusig (minőségvesztés nélkül) fogyasztható. CA-raktárban akár június végéig is eltartható. Savait jól megtartja.

A Fuji alma fája kezdetben erősebb, majd középerős növekedésű. Termőrészeit zömmel a korona külső palástján fejleszti ki ( 'V' illetve 'spur' terméshozási típus). Korán termőre fordul, bőtermő, de alternanciára (termésingadozásra) hajlamos.

Téli és késő tavaszi fagykárok nem károsítják. Gyümölcshullás sem jellemző rá.

Venturiás varasodásra, lisztharmatra és a vértetű károsítására kissé fogékony.