Császárkörte (szabadgyökeres körte oltvány)

Nagyon régi és jól bevált fajta. Fénylő aranysárga héja napos oldalán pirossal színezett. Húsa fehér, vajszerűen omlós, lédús, jó illatú, édesen fűszeres páratlan zamatú. Friss fogyasztásra ajánlott körte.

Porzói: Hardy vajkörte, Vilmos

További nevei: Doyenné

Származása: bizonytalan eredetű régi fajta. 

Érési ideje: július vége-augusztus eleje

Termőképessége: igen termékeny

Gyümölcse: közepes. Alakja tojásdad, gömbölyű, néha hosszúkás tompa alakú. Héja sima sárgászöld, később citrom- vagy aranysárga, a napos oldalán gyengén piros, apró sárgásbarna szegélyű rozsda pontozással. Húsa szép fehér, igen finom, bőlevű, olvadó, illatos, kellemes fűszeres zamatú.

Minősége: minden tekintetben kitűnő, mind befőzési célokra, mind friss fogyasztásra kiváló.

Hajtásrendszere: fája lassú, gyenge növésű, de edzett, rendesen és bőven terem.

Ellenálló képessége: A kötődött gyümölcsök ártalom nélkül bírják a -1 - -2°C-os fagyot, de virágjában sem annyira kényes, mint más körtefajta.

Termőhely igénye: inkább kötött talajra való.

Gazdasági értéke: ez a világviszonylatban is kitűnő körtefajta gyümölcsöseinkből már-már eltűnt. Kitűnőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy piacainkon minden valamirevaló körtét (sokszor az értéktelen Kieffert is) kereskedőink a jónevű Császárkörtére kereszteltek el. A Császárkörte nem nagy, nem is mutatós, csak az tudja értékelni, aki ismeri.